Motiváció Mozgássérülteket Segítő Alapítvány

- A kilencvenes évek elején, amikor megismertem Zalabai Gábort és családját, Magyarországon az önálló életvitel, a fogyatékkal élők önrendelkezési joga, az hogy dönthetnek a saját életükről, nem volt annyira elfogadott és egyértelmű alapelv és érték, mint ma. Ezért számomra nagy élményt jelentett az a felismerés és tapasztalat, hogy egy fogyatékkal élő ember teljes értékű életet élhet a családjában - emlékszik vissza Varjú Gabriella kuratóriumi tag, aki akkoriban a Mozgássérültek Állami Intézetének szakmai igazgatóhelyettese volt.

Pozitív indíttatás
Meséli, az intézetbe azért is mentek szívesen a mozgássérült fiatalok, mert otthon sokuknak nem volt lehetősége arra, hogy önálló életet éljenek, a saját értékeit, érdekeit képviseljék. Az akkoriban huszonéves, szociálpolitikát és jogot végzett szakember állítja, a pozitív gyerekkori élményei is hozzájárultak ahhoz, hogy mindezt megértse.
- Egy kerekesszékes varrónő meg egy epilepsziás férfi is élt a szomszédunkban, ami később természetessé tette a környezetemben a fogyatékkal élő emberek jelenlétét. Ettől függetlenül sokat tanultam az intézet lakóitól. Már három hónapja dolgoztam ott, amikor egyszer néhányan elkezdtek beszélgetni velem arról, hogy mit is jelent, ha valaki mozgásában gátolt. Elmondták, hogy ettől az illető még tud gondolkodni, van akarata és képes az érdekeit képviselni. Felhívták a figyelmemet arra, hogy nem az én ötletem szerint kell segíteni egy fogyatékos embernek, hanem mindig meg kell őt kérdezni, hogy milyen segítséget szeretne, és lehet, hogy esetleg visszautasít, mert rossz napja van vagy egyszerűen nem kívánja a segítségemet. Azt is kérték tőlem, hogy egyenrangú partnernek tekintsem őket, a legkisebb dologban se akarjak helyettük, nélkülük dönteni.
Mint vezető ezt próbálta megvalósítani és képviselni. Később, amikor eljött a MÁI-ból, az alapítvány egyik kurátoraként maradt kapcsolatban a fogyatékosüggyel, illetve később egy másik mozgáskorlátozottakat támogató alapítvány tevékenységében is feladatot vállalt.
- A Motiváció Alapítvány elvei közül az önálló életvitel megteremtése az egyik legfontosabb, minden programjában és szolgáltatásában ezt igyekszik a gyakorlatba átültetni. Ez azért is hiteles számomra, mert az alapítvány létrehozója, munkatársa mindezt otthon, a saját fia számára is megpróbálta megteremteni.

Személyi segítés: elvek és gyakorlat
Az elveket azonban sokkal könnyebb megfogalmazni, mint alkalmazni. Ez megmutatkozott például a személyi segítő szolgálat elindítását övező vitákban is.
- Emlékszem az egyik kuratóriumi ülésen hosszasan vitáztunk arról, hogy hol a határa a segítésnek, mibe szólhat bele a segítő, mennyire kiszolgáltatott a szociális munkás és az ellátott? Krémer Balázzsal egyetértetünk abban, hogy személyi segítőknek szakmailag képzett emberek kellenek, akik a betegápolás mellett más szempontból is felkészültek. Képesek a kiégés ellen az első pillanattól kezdve fellépni, tudják, hogy milyen mértékű kapcsolatot lehet az ellátottal teremteni, nem sajnálják őket, hanem megtanítják arra, hogyan éljenek ezzel a szolgáltatással.
A személyi segítésnek ez a formája idővel mintává vált az önkormányzati ellátásban is: 2003-tól megkezdődött a törvényben előírtak szerint a támogató szolgálatok felállítása.
A kurátor szerint a Motiváció Alapítvány és a vezetője jelentős szerepet vállalt a Magyarországon fogyatékossággal élő emberek önálló életvitelének megteremtésében, az akadálymentes környezet és egy nyitottabb, kevésbé előítéletes szemléletmód kialakításában. Az, hogy ma a fogyatékos emberek elhiszik, hogy jogaik vannak, nagyban köszönhető a szervezetnek és vezetőjének.
- Az ő önállósága mindig is evidencia volt számunkra, soha nem akartuk gátolni. Valószínűleg azért, mert mindannyian tiszteljük az önállóságot.

Vissza