Motiváció Mozgássérülteket Segítő Alapítvány

Főállású anyaságból az Alapítványhoz
- A harmadik gyerekem nyolcéves koráig főállású anyaként voltam otthon, de nem vettek vissza a korábbi munkahelyemre. Elkezdtem munkát keresni, egyszer az Ökomenikus Szeretetszolgálat állásböngészdéjébe soron kívül beengedtek, az aznapi álláshirdetések között találtam a Motiváció Alapítvány felhívását. Eljöttem, ez volt az első hely, ahol nem azt kérdezték először, hogy hány gyerekem van, és mekkorák. Igaz soha nem foglalkoztam mozgássérültekkel, de végzettségem és ápolási tapasztalatom volt, mert 1976-tól a Madarász utcai kórház intenzív osztályán dolgoztam.
Amikor 1995-ben belépett, két nap betanítás után egyedül kellett házhoz mennie. A segítők többsége néhány évig bírja ezt a munkát, aztán elegük lesz vagy a gerincük megy tönkre az emelgetéstől. Vannak, akik egészen rövid ideig maradnak, mert rájönnek, hogy nem bírják a fizikai és lelki megterhelést. A régi gárdából ma már csak hárman vannak.
- Erre a munkára nem mindenki képes, annyira kell idomulni a másikhoz. Végül is mi törünk be a másik személyes szférájába, még ha kényszerből is, ezért nekünk kell a szokásait felvennünk, ha rossz ez a szokás persze megpróbálhatjuk megváltoztatni, de nem minden áron. Én könnyen ráhangolódom a másik emberre, de a három lépés távolságot mindig megtartom. Arra vigyázni kell, hogy az ember a magánéletébe ne engedje be a gondozottakat. A kórházban egész más típusú munkát végeztem, apró sikerélmények itt is vannak, de az igazi kihívás ott volt. Például amikor behoztak egy összeégett gyereket, és jó állapotban adtuk haza. A mai napig is szívesen megyek gyerekes címre.

Saját ügyfélkör
A huszonkét segítő mindegyikének nagyjából megvan a saját ügyfélköre. Néhány éve, Szabóné készíti a heti beosztást, ügyelve a párokra.
- Kezdetben ez nem így volt. Pénteken még nem tudtuk, hogy hétfőn hova megyünk. Az idősek viszont nem bírják, ha hetente más segítő megy hozzájuk, éppen elég nehéz így is megküzdeni a bizalmatlanságukkal. Az állandó kapcsolatnak viszont az a veszélye, hogy belefolyik az ember a családok életébe.
Van, hogy egyik helyről a másikra kell menni, egy-egy segítőnek naponta akár két-három címe is van. Elméletileg mindenki mindent csinál, de akinek gerincproblémája van, lehetőség szerint nem emelős címet kap. Mosdatnak, fürdetnek, tisztába tesznek, bevásárolnak, főznek, takarítanak, mosnak, ügyeket intéznek, attól függően, hogy kinek mire van szüksége. Van, akihez mindennap járnak, van, akihez csak hetente kétszer-háromszor.
Az ellátotti kör lassan változik, az elmúlt években néhányan meghaltak, van olyan fiatal, akiknek a szülei megöregedtek és kényszerből beadták valamilyen otthonba. Előfordult, hogy valaki azért került ki az ügyfélkörből, mert a hétvégéket és az estéket az alapítvány nem tudja megoldani, más támogató szolgálat viszont elvállalta. Manapság egyre többen igényelnének egész napos ellátást. Ezt csak korlátozottan tudják vállalni, mert megoldhatatlan a helyettesítés.
Tíz év alatt többrétű lett az ellátás, Györgyi szerint ma többen kérnek kimondottan személyi segítést. Mintha ez kerülne előtérbe. Ilyenkor elkísérik a segítettet, és biztosítják, hogy az ügyeit maga tudja elintézni. Azt mondja, ma már jobban rá lehet erre venni a gondozottakat, bátrabban lépnek ki az utcára, merik felvállalni magukat. A segítők nem erőszakolják, csak ösztönzik az önállóságot.

Önállóság és egymásra hangolódás
- Néha szigorúnak kell lennünk, de csak az ésszerűség határain belül. A nőket talán nehezebb önálló életvitelre szoktatni. A férfiak, talán a bennük lévő szeméremérzet miatt, ha csak lehet, megpróbálják magukat ellátni. Időnként az is előfordul, hogy valaki azt hiszi, cselédet kapott, ilyenkor feszültség alakul ki a gondozó és a gondozott között. Meg kell próbálnunk határt szabni az elvárásoknak. Van, amit nem vállalunk el: egyszer például valaki azt akarta kézzel mossunk, holott ott állt a mosógép, de takarékossági megfontolásból nem akarta engedni, hogy használjuk.
Kicsit keserűen említi a háziállatok ápolását:
- Ez is felkerült a tevékenységek listájára, mert azt nem vállalhatjuk fel, hogy a házi kedvencek miattunk pusztuljanak el.
Ha valakivel nehéz kijönni, addig forgatják a segítőket, amíg egy azonos hullámhosszon lévőt nem tudnak odaküldeni. Egy-egy nehezebb esetben megosztják a terhet, bár ennek az a veszélye, hogy egymás után buknak ki a kollégák. Az ellátottak zöme idősebb, kevesebb fiatal felnőtt és gyerek van. Őket többnyire igyekszik a család maga ellátni, csak ha végképp nem bírják vagy munkába kell állnia a szülőnek, akkor keresnek valamilyen külső segítséget. Ha találnak, mert sokszor nem is tudják, hogy hová forduljanak.
Györgyi negyvenöt éves, kilóra se látszik sokkal többnek, de ma még a nyolcvan kilós ügyfeleket is megemeli.
- Addig csinálom, amíg bírom erővel. Még nem égtem ki, mert egyik napon sem ugyanaz, megvan a változatosság. A közel 50 főből álló ellátotti kör 95 százalékát ismerem. Persze vannak olyan családok, akikhez nagyon szeretek menni, általában ezekre a helyekre jutok el a legritkábban, csak helyettesítőként.

Vissza