Motiváció Mozgássérülteket Segítő Alapítvány

Hogyan lettem szolgálatvezető?
- Krémer Balázs keresett meg azzal, hogy elvállalnék-e egy teljesen új feladatot, közreműködést egy magánszervezésű, Magyarországon teljesen új szolgáltatás elindításában, mely kifejezetten fogyatékos embereknek szól. A kilencvenes évek elején itthon ugyanis csak az értelmi fogyatékosok számára létezett célzott ellátás. A fogyatékosságot a köztudat az értelmi fogyatékossággal azonosította, nem a mozgáskorlátozottsággal, hallás- vagy látásproblémával. A gondozási központok, melyek körülbelül 1988 óta működtek, elsősorban idősgondozásra specializálódtak. Nem zárták ki a fogyatékosellátást, de fiatal felnőttek vagy gyerekek otthoni ellátásába nem tudtak bekapcsolódni. A kilencvenes évek közepén kezdtek szerveződni az otthonápolási szolgálatok, OEP finanszírozással, de azok sem a fogyatékos ellátást célozták meg. Tehát az alapítvány által kitalált segítő szolgálat hiánypótló volt akkoriban - magyarázza Helmeczi Erika, aki eredetileg védőnő volt, majd a nyolcvanas évek végétől a 18. kerület egyik gondozási központját vezette.
- Védőnőként is találkoztam fogyatékosokkal, főleg gyerekekkel és fiatal felnőttekkel, akiket a szülők otthon valamilyen módon próbáltak nevelni. Bekapcsolódtam ezeknek a családoknak a segítésébe, de elsősorban saját ismereteimre, kapcsolataimra kellett támaszkodnom a megoldást keresve. Amikor a 18. kerületi gondozási központot vezettem, hasonló problémákkal találkoztam. Mégis, annak ellenére, hogy nem állt távol tőlem a fogyatékos emberek problémája, nehéz volt döntenem. Mellbevágó volt, hogy amikor bejöttem az irodába, itt mindenki kerekesszékes volt vagy bottal járt. Én voltam az első nem fogyatékos, egyrészt tehát el kellett fogadtatnom magam, másrészt nekem is el kellett fogadnom azokat, akikkel együtt kellett dolgoznom - meséli.
A személyi segítést azonban nem tudja fogyatékos ember végezni. Fizikailag képtelen megemelni, mosdatni egy másik embert. Másrészt attól, hogy valaki nagyjából meg tudja mondani, hogy számára az ellátásban mi a legfontosabb, még nem szakember.

A kezdetek
- A személyi segítő szolgálatot külföldi tapasztalatokból merítve, különböző szakértők segítségével, megfelelő alapelvek mentén alakítottuk ki. Zalabai Péternével, Zalabai Gáborral, Krémer Balázzsal, Varjú Gabriellával és Könczei Györggyel közösen próbáltuk meg a modellt kidolgozni, amelyet a fővárosi önkormányzat is támogatott. Szempontjaink eleinte nem egyszer ütköztek. Mit vállalhat fel egy ilyen szolgáltatás Magyarországon és hogyan? Hogy férhet be a törvényes keretek közé, úgy hogy megmaradjon a civil formája? Miben különbözik a többi meglévő szolgáltatástól? Hogyan közelítsük meg azokat, akik számára szolgáltatni kívánunk? Hogyan fogadtassuk el magunkat, mint magánalapítványt a szociális szférában és az ellátottak körében? Ezek voltak a legfontosabb kérdések.
A fővárosi önkormányzat biztosította az anyagi hátterét a kísérleti programnak, melynek első színtere a Belváros volt. Ám ehhez előbb meg kellett szerezni az ötödik kerületi önkormányzat támogatását is.
- Ez nem ment könnyen, meg kellett őket győzni arról, hogy ez egy helyes és feltétlenül kialakítandó szolgáltatás lenne. Végül együttműködési megállapodást kötöttünk, mely lehetővé tette, hogy segítségükkel felkutassunk fogyatékos személyeket, felajánljuk nekik a szolgáltatást és információkat adjunk az alapítványról, a további elképzeléseinkről, arról hogy az önkormányzat miben tud részt venni a modellkísérleti ellátásban. Mindez nagy segítség volt induláskor.
Később a 6., a 13. és a 14. kerülettel kötött hasonló megállapodást az alapítvány. Fontos szempont volt, hogy a segítői terület a központhoz közel legyen. Munkatársakat a munkaügyi központon keresztül toboroztak, és 1993 szeptemberében elindult a képzés az első személyi segítők számára. Huszonnégyből húszan végezték el.

A személyi segítés ma
Ma a támogató szolgálatban tizenhárom személyi segítő dolgozik. 2003. november elsejétől pedig még tízen kapcsolódtak be ebbe a munkába a PHARE Nők Munkaerőpiaci Reintegrációja elnevezésű programon keresztül.
Tíz évvel ezelőtt, 1994 januárjában indult el a szolgáltatás. Az eredetileg kidolgozott modell a gyakorlatban működőképesnek bizonyult, ám az évek során folyamatosan fejlesztették a szolgáltatásokat, figyelembe véve az igényeket.
- Ma sokkal több munkám van és némiképp más is, mint kezdetben. Az alapítvány ugyanis leginkább egy nagy családi háztartáshoz hasonít, ahol a munkafolyamatok, különböző szolgáltatások annyira összefüggenek egymással, hogy semmit nem lehet teljesen külön kezelni. Így a személyi segítés mellett ismernem kell, hogy hol vannak az érintkezési pontok az egyes területek között.
Helmeczi Erika úgy véli, egy évtized alatt pozitív irányban változott a fogyatékos emberekkel kapcsolatos hivatalos álláspont és közfelfogás, ám nem teljesen elégedett:
- A közszféra valódi szemléletváltásának kevés jele van, inkább csak különböző elvárásoknak, például az uniós csatlakozásnak való megfelelés látszik. Persze történtek fontos változások is: például az, hogy a személyi segítő szolgálat, a szállító szolgálat és az információs iroda 2003 januárja óta támogató szolgálatként, normatív támogatással, jogszabályi háttérrel működik. Ehhez kellett átalakításokat végeznünk, de ez nem okozott gondot, mert tisztában voltunk azzal, hogy milyen jogszabályi elvárásoknak kell megfelelnünk.

Vissza