A fogyatékosok számára is járható fővárosért

Interjú Ercséné Farkas Gyöngyivel, az Akadálymentes Környezetért Program koordinátorával
Készítette: Rozgonyi Sarolta

Farkas Gyöngyi 1994 óta dolgozik a Motiváció Alapítványnál. A Somogy megyei, kerekesszékben ülő lány, amikor 1991-ben Siófokon a kaposvári egyesület táborában megismerkedett Zalabai Péternével, már évek óta a fővárosban, a Mozgássérültek Állami Intézetében (MÁI) élt, itt volt ugyanis arra lehetőség, hogy 1985-ös balesete után tanuljon és leérettségizzen.

Az önálló életvitel példája
- Tizenöt évesen lebénultam, de tudtam, hogy valamit kezdenem kell magammal. Az utógondozásomban közreműködő pszichológus ajánlotta a MÁI-t, ahová 1987-ben, tizenhét évesen kerültem. Itt laktam, és dolgoztam, miközben levelezőn elvégeztem a gimnáziumot - meséli.
Ezután egy ideig az intézet egyik tetőtéri lakásban lakott élettársával, ám miután útjaik elváltak, elhagyta az önállóságot és biztonságot egyszerre jelentő intézményt. Előbb albérletbe költözött, majd a hatodik kerületi önkormányzatnál megpályázott egy lakást, amit meg is kapott. Ekkor Budaörsre járt dolgozni, ám munkáltatója hamarosan csődbe ment. A következő munkahelye már a Motiváció Alapítvány, előbb adatrögzítő, majd titkárnő, végül akadálymentesítési koordinátor. Részmunkaidőben, hat órában dolgozik.
- Amikor ide kerültem, csak az emeleti iroda volt még meg. Nagyon jó társaság jött össze, családias volt a légkör - emlékszik vissza.

Nyitott Város Akciócsoport és kerekesszékes divatbemutató
Az alapítványnál Gyöngyi a Nyitott Város Akciócsoport munkájába kapcsolódott be. Több mint százhatvan önkéntes, fogyatékosok, szociális munkások, diákok, a városi biciklisták, fogyatékos gyereket nevelő szülők részvételével 1993-94-ben ötezer fővárosi intézményt mértek fel figyelemfelkeltésként abból a szempontból, hogy használhatók-e fogyatékos emberek számára.
- Voltak önkéntesek, akik vállalták, hogy a megjelölt intézményeket feltérképezik, ezután egy mozgássérültekből, látássérültekből és siketekből álló kontrollcsoport végigjárta a felmért épületeket. Ebből készítettünk egy négykötetes kiadványt. Kiderült, hogy a felmért épületeknek mindössze tíz százaléka akadálymentes részben vagy teljesen.
Gyöngyi addigi élete, Zalabai Gáborhoz hasonlóan, az önálló életvitel megvalósításának példája, nem véletlen, hogy hamar beilleszkedett új munkahelyén. Személyisége, az önmegvalósítás iránti igénye és az alapítvány által felvállalt és hirdetett elvek szerencsésen találkoztak: 1996-ban például a Motiváció Alapítvány és a De Jure által közösen szervezett kerekesszékes divatbemutatónak modellként egyik főszereplője lett.
- Ez volt az első ilyen rendezvény Magyarországon, többek között Zoób Kati modelleket mutattunk be. Akkor volt rajtam a balesetem óta először magas sarkú cipő, profi smikmesterekkel és divattervezőkkel dolgoztunk együtt. Igazán nőnek érezhettem magam.
Ez azonban csak egy színfolt volt pörgő életében: ekkor már ismerte későbbi férjét, 1999-ben pedig gyereket szült. Ezután három évre ugyan kiesett a munkából, hiába keresett ugyanis olyan bölcsődét elérhető távolságban, ahová kerekesszékkel is be lehet jutni.

Modellértékű program
Az 1994-es akció sok tanulsággal szolgált, kezdtek beszélni az akadálymentesítésről, az alapítvány pedig a modellkísérlet alapján finomította a felmérés módszereit. Az Akadálymentes Környezetért Program eredményeként ma már jónéhány fővárosi épület akadálymentes, de tennivaló van még bőven. Akadnak jó és rossz példák is, ám az biztos, hogy az alapítvány szakmai segítségére szükség van ahhoz, hogy ne legyenek olyan helyek, ahol kint van a mozgássérült embléma, de a bejárati ajtón túl található lépcsők lehetetlenné teszik a kerekesszékkel való bejutást.
- Ma egyre többen keresnek meg bennünket, mert modellértékű a programunk. Kétféle felmérési módszert dolgoztuk ki. Az adatlap útikalauzokhoz jó például, ilyenkor meghatározott szempontok alapján minősítjük az épületeket. A felmérést egészséges emberek végzik, olyanok, akiket erre a feladatra felkészítünk, és levizsgáztatunk, fogyatékossággal élők csak kontrollcsoportban vehetnek részt. A másik módszerünk teljesen más. Ezt használva szöveges értékelést készítünk és javaslatokat teszünk a megoldásokra, arra hogy hogyan lehetne az adott épületet akadálymentessé tenni. Ebben az esetben mérni is kell, például, hogy el lehet-e helyezni korlátliftet, megfelel-e az előírásoknak a mozgássérült-WC, mi az, ami hiányzik.

Érzékelhető szemléletváltás
Tíz év elteltével e területen is érzékelhető valamiféle szemléletváltás: már vannak olyan tömegközlekedési eszközök, melyeket elvileg mozgássérültek is igénybe vehetnek. Évente egyszer, tavasszal pedig megjelenik az oktatási és a művelődési minisztérium pályázati kiírása, amelyen a fennhatóságuk alá tartozó intézmények pályázhatnak akadálymentesítésre. Ezek a kiírások feltételként szabják, hogy a Motiváció Alapítvány vagy a MEOSZ, mint szakértő elbírálja a benyújtandó anyagot. Ez komoly előrelépés. Igaz, az egy-egy alkalommal elnyerhető összeg csak részmegvalósításra ad lehetőséget. De így több év alatt el lehet végezni egy-egy intézmény teljes akadálymentesítését.
- Budapesten egyelőre a kerületi önkormányzati hivataloknak alig negyede járható kerekesszékkel. Pedig ma már törvényi kötelezettsége a közintézményeknek az akadálymentesítés elvégzése - mondja Gyöngyi.
Az alapítvány legújabb kiadványa viszont jónéhány, az idegenforgalom szempontjából jelentős fővárosi intézményt tartalmaz, szállodákat, éttermeket, múzeumokat, szórakozóhelyeket, melyeket a különböző fogyatékossági csoportba tartozó emberek szempontjait figyelembe véve minősítettek.

Vissza