Az alapítvány a kuratóriumi képviselő szemével

Interjú Dávid Istvánnal, az Alapítvány igazgatójával

Készítette: Rozgonyi Sarolta

Dávid István a kuratórium képviseleti joggal felruházott tagja. Az alapítványt létrehozó egyik szervezetnek, a Szociális Munkások Magyarországi Egyesületének titkáraként került a kuratóriumba.

Közreműködés az Alapítvány létrehozásában
- Eredetileg gyógypedagóiai főiskolát végeztem pszicho-pedagógia szakon, majd az ELTÉ-n szociálpolitikát tanultam. A kilencvenes évek elején, a Fővárosi Önkormányzat Damjanich utcai ifjúsági otthonának igazgatójaként kerültem szakmai kapcsolatba az Esély Családsegítő Szolgálattal, és találkoztam a szociális munkával, illetve a Szociális Munkások Magyarországi Egyesületével, mely a nyolcvanas évek végén alakult.
Mivel céljaik hasonlóak voltak - a fennálló ellátási rendszer megújítása -, nem véletlen, hogy az egyesület vezetősége támogatta Zalabai Péternének az alapítvány létrehozásával kapcsolatos elképzelését. Így lett az egyesület az egyik alapító, Dávid István pedig kuratóriumi tag.

A kuratórium feladata
- Míg eleinte a kurátorok is közreműködtek annak kitalálásában, hogyan lehet továbblépni, mára a problémamegoldás inkább az alapítvány vezetőségének feladata. Én az eltelt több mint tíz évben elsősorban szakmai konzulensként tevékenykedtem. Amikor felmerült valamilyen kérdés az alapítvány munkájával, terveivel kapcsolatban, próbáltam együtt gondolkodni a megoldásban. A képviselői pozícióból származó feladataim mennyisége viszont éppen fordítva alakult, kezdetben jóval kevesebb volt. Ma a képviselettel és aláírási jogosultsággal kapcsolatos tevékenység sokkal kiterjedtebb, többek között amiatt, hogy egyre többször van szükség formális eljárásokra. Ebből következően viszont évről-évre többet tudtam meg az alapítvány hétköznapjairól, és mind jobban belevonódtam a szakmai munkába. Pillanatnyilag például a PHARE női program menedzselését vettem át.
"Munkás" alapítványról lévén szó, a kuratórium nem pénzt oszt, hanem a kitűzött célok megvalósítását kíséri figyelemmel. Egyezteti a vezetőséggel a szakmai megoldásokat, jóváhagy döntéseket. Az alapítvány tevékenységét markánsan megváltoztató változtatásra is csak a kuratórium belegyezésével kerülhet sor. Mivel a testület fenntartói jogosítványokkal bír, rendszeresen kontrollálja az alapítvány fenntarthatóságát, működését.

"Mint egy vállalat"
- A célok és a feladatok mindig egyértelműek voltak, értékrendbeli nézeteltéréseink soha nem voltak. Nekünk kurátoroknak könnyű dolgunk volt, mert az alapítvány ügyvezetője kezdettől fogva tudta, mit akar, soha nem kellett őt noszogatni, inkább csak megerősíteni, például abban, hogy mikor melyik terv megvalósítása következzen. Tizenkét év alatt munkakapcsolatunk zavartalan volt, viták inkább a megoldási módok körül alakultak ki, de olyan nem fordult elő, hogy valamilyen ügyben ne jutottunk volna konszenzusra.
A kuratórium és az alapítvány vezetése állandóan konzultál, és minden tag megpróbál a maga szakterületén és lehetősége szerint segíteni. A több mint tíz év alatt bekövetkezett változások Dávid István szerint szerves fejlődés eredményei:
- Az alapítvány úgy épült fel, mint egy vállalat: a kezdetben kis szervezet az évek alatt, a törvényi keretek formálódásával együtt átalakult, professzionálisabbá vált. A fejlődés azért is volt töretlen, mert a kihívásokra mindig időben válaszolt, sőt sokszor elébük ment. Ennek köszönhetően mára nevet, elismertséget szerzett, többek között ajánlásait figyelembe vették az Esélyegyenlőségi Törvény megalkotásakor, és szakmai körökben gyakran hivatkoznak rá példaként.

Vissza