A Munkaközvetítő Iroda létrehozása
- Éppen egy súlyos betegségből épültem fel, ami lelkileg és fizikailag is megviselt. Ráadásul az előző, egyetlen munkahelyemet, ahol évtizedekig személyzetis voltam, átszervezték: az egykori négyezer fős létszámot százra csökkentették. Bár az igazgató állította, hogy szükség van rám, a helyzetem mégiscsak bizonytalanná vált. Ekkor kaptam egy táviratot Zalabai Péternétől. Sem őt nem ismertem, sem az alapítványról nem hallottam előtte. A táviratban az állt: szeretne velem beszélni, mert egy munkaközvetítő irodát állítanak fel.
Mindez 1993 elején történt. Az első megbeszélésen Csilléné ugyan nem adott egyértelmű választ, márciusban mégis elkezdett dolgozni. Eleinte Szilvágyi Józseffel ketten működtették - akkor még a Fazekas utcában - a munkaközvetítő irodát.
Jól működő régi kapcsolatok
- Hamar híre ment, hogy létezünk, mert hirdettük magunkat az Expresszben, szerepeltünk a tévében, rádióban, megkerestük az önkormányzatokat. Én felhasználtam a régi kapcsolataimat: sorra hívtam azoknak a cégeknek a személyzetiseit, akiket ismeretem, és megkértem, szóljanak, ha munkaerő-hiány van náluk, vagy nincs meg a törvényben kötelezően előírt megváltozott munkaképességű dolgozók aránya. Ezek a régi kapcsolatok nagyon jól működtek, a mai napig is használom őket. Emellett a célszervezeteket is megkerestem, és naponta átnéztem az Expressz álláshirdetéseit. Listát vezettem arról, hogy kivel beszéltem, ki volt készséges. Már az első időszakban napi tíz-tizenegy ügyfél tért be az irodába. 1993-tól 1996-ig 1800 ügyfelem volt.
Időközben utókísérőket vettek fel, nekik az volt a feladatuk, hogy feltérképezzék, hol maradtak ott a munkavállalók, és hogy érzik magukat. 1997-ben pedig, amikor a Henszlmann Imre utcai ház földszintjére költözött a munkaközvetítő, további diplomás szakemberekkel bővült a gárda. Közben körvonalazódott a később a minőségbiztosítás során auditált módszer. Eszerint a feladatok megoszlottak, Lucának a munkaadókkal való kapcsolattartás maradt a feladata.
Kapcsolattartás a munkaadókkal
- Néhány éve már nem hirdetjük magunkat, körülbelül fele arányban keresem én a munkahelyeket, és fele arányban keresnek meg bennünket a munkaadók. Persze ha egy hónapban van 150 betöltetlen álláshely, nem biztos, hogy mind elkel. Ha nincs az adatbázisban a munkakereső elképzelésének megfelelő állás, próbálunk célirányosan keresni. Ha a tanácsadóknál az ajánlati lapokon van a munkavállaló elképzelésének megfelelő munka, sokszor azonnal el tudjuk helyezni.
Előfordul, hogy egy cég szívesen alkalmazna megváltozott munkaképességű dolgozókat, de menet közben kiderül, a munkahely kialakítása ezt nem teszi lehetővé.
- Ha kimegyek egy céghez, azt is meg kell néznem, hogy például kerekesszékes munkatárs tud-e ott dolgozni. Nem olyan régen voltam egy vállalatnál, ahol állították, akadálymentes a felkínált munkahely. Valóban be is lehetett jutni az épületbe, volt lift is, de a munkaterülethez vezető folyosó és az ajtó is keskeny volt, hiába nem volt küszöb. Egy másik helyen adatrögzítőkre lett volna szükség, ott meg rengeteg lépcső volt az épületben, ezért kerekesszékest nem, csak hallássérültet tudtam odairányítani. Ez a cég azonban terjeszkedett, és az új telephely munkahelyeinek kialakításakor az alapítvány segítségét kérték az akadálymentesítéshez. Ők 30 megváltozott munkaképességű embert szeretnének alkalmazni.
Egyáltalán nem ritka, hogy egy cég nagyobb létszámban alkalmaz megváltozott munkaképességű dolgozókat, de az igények és a lehetőségek nem mindig találkoznak. Hiába van húsz százalék körül az irodában jelentkező diplomások és a középiskolát végzettek aránya, nem mindenki talál a végzettségének megfelelő munkát. Nem véletlen, hogy nagy az igény az átképzésre. Aki viszont tényleg dolgozni akar, annak azért előbb utóbb lesz állása.
- Addig keresünk neki munkát, amíg nem találunk! - hangsúlyozza Csille Jánosné.